Hőtérkép

Hőtérkép nélkül mit sem ér a prognózis. Hiszen mi is lenne a jó abban, ha annak se tudnánk örülni, hogy tőlünk pár kilométerrel odébb, a szomszéd faluban két Celsius-fokkal hűvösebb van, mint mifelénk, netán ha Tolnát, Baranyát elveri a jég, miközben mi Honey and Lemon teát szürcsölünk a gangon…? 

Mert ilyenek vagyunk, a hőtérkép csupán gyarlóságunk szeizmográfja. Igaz ez akkor is, ha ellenpróbaként megfordítjuk a színeket: a piros szín a maga kánikulájával a Dunántúlnak jut, patkót kanyarítva déllel és délkelettel, miközben mi az ölelésében senyvedünk kékre mázolva, de úgy, hogy belénk dermed az ütő…? Még csak az kéne! Úgy a falnak csapnánk a hőmérőt, hogy a higany szanaszét gurulna, miközben Bihart és Békést a pokolra kívánnánk, főjenek a saját levükben! 

Na, most jól kidühöngtem magam, persze, tét nélkül, hiszen ma már, ha igaz, összes tájegységünket ellepi a pára. Sebaj, inkább legyen rossz mindenhol, ha már nékünk nem jó! Szívesen osztozunk mi a ménkűn, csak bennünket ne bántson, épp elégszer volt alkalmunk becsülni a rosszat! Lazaságunk görcsös manír, amit a mások baja táplál. 
Amúgy tudok jobbat, ami nem is nagyon drága: felejtsük el a hőtérképet, nézzünk ki az ablakon, és vegyük tudomásul, akár süt a nap, akár fúj a szél. Mert meglehet bár, hogy a focihoz és a politikához mindannyian értünk, de olyan ember még aligha született, aki lehúzta volna a rolót a május előtt. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)